Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


MOUNTAIN BIKE

 

 

Mountain Bike

 

avagy MTB/ATB - ami az angol ’all terrain bike’ szó rövidítése, magyarul "minden terepre alkalmas kerékpár".


Az MTB kerékpárok 1970-es évekhez vezetnek vissza, amikor az első ilyen típusú kétkerekűek forgalomba kerültek. Kifejezetten off-road, terep-kerékpározásra tervezett masszív váz jellemzi őket, amelyet gyakran első, de akár egész vázas teleszkóppal látnak el.


Az első teleszkóp megakadályozza, hogy kisebb egyenlőtlenségeknél átlendüljön a kerékpár az egyensúlypontján, illetve segíti a lejtmenetben való haladást. A hátsó váz felfüggesztése is hasonló célt szolgál, fő feladataként pedig a terepen való lefelé irányuló mozgást szolgáltatott biztonságosabbá, a kerékpárt jobban a terephez igazítva irányíthatóvá tenni. Ez a felfüggesztési módszer azonban kevésbé elterjedt az MTB családban.


A változatos terepviszonyoknak megfelelően a rugalmas felfüggesztés mellett általában 26”-os kerékméretet használnak, amire széles – terepgumit húznak, hogy kellő felülettel tapadhasson nedves és érdes felületeken egyaránt.


Az MTB fejlődésének során, az 1966-os első megjelenése után, inkább a cruiser-bike-ok átépített változataként volt ismert, míg 1970 és ’80 között meg nem indult a tömeggyártása. A ’90-évek a hátsó felfüggesztés módszerét mutatták be a terep-kerékpározás úttörőjeként. Ez idő tájt vált egyre populárisabbá ez a fajta kerékpározás és kerékpár típus is. Az MTB fejlődéséhez még ezenfelül nagyban hozzájárult a [cyclo-cross]? sportág, amely a bicikli-versenyzés egy különleges fajtája. A versenyzők sáros, füves, kavicsos, lépcsős utakon, illetve gátakon kell, hogy átjussanak a néhány km hosszú pályán. E közben a kerékpárt a hátukon is szállítva haladnak egyes akadályoknál. A terep viszonyok teljes skálájának megléte és legyőzése tehát egy olyan kerékpár kifejlesztését adta ötletül, amellyel ezek az akadályok könnyebben, illetve teljes mértékben áthidalhatóak és a nyeregből elvégezhetőek, a kerékpár gyalog történő szállítása nélkül.

 


A cyclo-cross kerékpárok leginkább az országúti társaikhoz hasonlítanak, melyeket vastag abroncs különböztet meg tőlük és a vázszerkezet kisebb eltérései.
A váz alapján négy különböző csoportba sorolhatjuk ezeket a bicikliket:
- Teljesen merev, felfüggesztés nélküli (fully rigid)
- Első felfüggesztéssel (villán) rendelkező (hardtail)
- Hátsó (váz) felfüggesztésű bicikli (soft tail)
- és a Dual illetve teljes felfüggesztésű kerékpár. (full suspension)
Ezekbe a kategóriákba számos kétkerekű tartozik, amelyek funkciójuk illetve felépítésük szerint alkalmasakak egy speciális feladat/trükk elvégzésére.

 

 

És most pár szó a mountainbike fajtáiról.

 

Cross Country (XC/XCO)

 

A Cross Country kerékpár egyik legfőbb jellemzője, hogy kis felfüggesztéssel rendelkezik, leginkább az első villán (65-100mm). Ennek következtében az XC kerékpárok kevésbé tartósak terep használat mellett. A nagyobb sziklák, vízmosások megmászása, áthidalása kifejezetten problémás lehet ezekkel a biciklikkel.
Anyaguk viszont sok esetben könnyű, egy XC bicikli csupán 10kg körüli súlyt tesz ki, ezért ideális kíméletesebb erdei terepre és moderált talajviszonyok megtételére.

 

 

 

 



Enduro /All-mountain (AM)

 

 

Terepviszonyok szempontjából a Cross Country és a Freeride kerékpárok közötti helyet foglalják el. Súlyuk 14-16 kg körüli, ami viszonylag nehéz manőverezhetőséget és kemény menettulajdonságokat kölcsönöz nekik. A felfüggesztések 150 mm körüli értéken mozognak, ezáltal mélyebb illetve magasabb emelkedők és domborzati viszonyok leküzdésére alkalmas kerékpárról beszélhetünk.



Freeride (FR)

A Freeride kategóriába tartozó kerékpárok a bőséges felfüggesztésükkel és tetemes súlyukkal igazán lendületes és nagy teljesítményre képesek. Minimum 150 mm-es villás, illetve teljes vázas felfüggesztésüknek köszönhetően jól manőverezhetőek a hegyen lefelé, valamint gyors irányváltásra képesek, de a meredek és éles szögektől érdemes tartózkodni használatukkor. 14-20 kg-os súlyuk folytán ritkán mennek fel vele magasabb pontokra, a szezonon kívül lévő sí-felvonók vagy tömegközeledési eszközök kiváló transzportációt tesznek lehetővé a sport szerelmesei számára, hogy feljuttassák magukat magasabb pontokra.
Robosztus méreteinél fogva tartós kerékpárról beszélhetünk, amivel a hegyen lefelé ugratókon, rámpákon kiválóan ugrathatunk a levegőbe.

 

 

 

Downhill (DH)

Ezek a kerékpárok kifejezetten a hegyen való leereszkedéshez, hegyi terepviszonyokhoz vannak kalibrálva.

A minimum 180 mm-es felfüggesztés-kilengés egyedien zökkenőmentessé teszi a kétkeréken való leereszkedést, nagy sebesség mellett köves, egyenetlen terepen, meredek lejtőkön egyartánt. Jellemzően sípályákon használják, a nyári szezonban. A széles gumik és az ajánlott tárcsafékek biztonságosabbá és egyenletesebbé teszik az utazást, a 18kg-os vázszerkezettel.
Jellemzően könnyű, költségesebb előállítást igénylő anyagokból készülnek. Szállításukat a hegyen sí-liftekkel vagy gyalog végzik, felfelé a felfüggesztések pumpáló mozgást produkálhatnak az erősebb pedálmozdulatok hatására. Ezek ellen a sűrített levegős vagy olajos teleszkópok egy része kiiktatható, a kormányon lévő karral, vagy közvetlen a teleszkóp agyán elhelyezkedő gombbal.

 

 

Trial


Két változata létezik, a ’stock’ és a ’mod’, ami az eredeti ’bolti’ és a ’változtatott’ angol szóból ered. Történetesen megváltoztatatott BMX-ekről beszélünk, amiket 26” helyett 20”-os felnikkel láttak el, ezért jóval alacsonyabbra került a bicikli. Felfüggesztést nem használnak ebben a kategóriában, merev vázzal hajtják végre a mutatványokat,

 

Az ülés nem kap kiemelt szerepet, mivel az újabb modellekről már sok esetben le is hagyják azt, a kerekező állva, egy sebességet használva mutatványozik. A sebességváltó csak a 26”-os bicikliken kötelező a versenyeken, de ezt legtöbb esetben nem használják.

 

 

Dirt jumping

 

 

 

A városi vagy utcai ‘piszkos ugrók’ a BMX és a MountainBike között helyezkednek el. Tipikusan igen erős biciklikről beszélünk, amiknek első villájukra lengéscsillapítót raknak, 76-100 mm-es kilengéssel. A túlméretezett markolat, a széles kormány és az első fék hiánya lehetővé teszi, hogy a kormányt ugrás közben a tengelye körül forgassák, vagy a biciklit a földön a kormány tengelye körül.

 

 

Single-Speed

 

A single-speed, azaz egy sebességes MTB-k előre beállított fogaskerekekkel hajthatóak. A váltás nem lehetséges, ezért a terepet különböző terepviszonyoktól függetlenül egyetlen sebességben kell megtennie a kerékpárpsnak. Jellemzően igen fitt, sportos kerékpározók választják ezt a megoldást. A 26” vagy a 29” biciklinek más-más beállítás szükséges, ezért nem cserélhető, tehető át egy biciklire ugyanaz a lánc/fogaskerék eltérő kerékméret mellett.

 

 

Cross country marathon (XCM)

 

Az MTB kompetenció egyik igen megterhelőbb fajtája a Marathon Mountain Bike verseny, melyen minimálisan 40 km-t kell megtegyen a versenyző, a legnehezebb és kalandosabb terepviszonyok között. A cross-country versenyeknél jellemzően jóval hosszabb távokat kell legyőzni, az USA-ban általában 100km.
Az UCI bajnokságsorozatokat indított, amelyeket 40-120km-es távon szabályozott, a nem UCI versenyeken sokkal hosszabb, olykor 160km-es távot is teljesíteniük kell a versenyzőknek, akik a sportág top atlétái közül kerülnek ki. A nem UCI versenyek 6,12 vagy 24 órán keresztül is eltarthatnak, melyeken a versenyzők csapatban teljesítik a távot a lehető leggyorsabb időintervallumon belül, a távolság-alapú tornákon pedig egyéni versenyben mérik össze kitartásukat.
A legrangosabb nemzetközi verseny az UCI által szervezett UCI Mountain Bike Marathon Világbajnokság, melyet 2003-ban szerveztek meg először. Az azóta évente megrendezésre kerülő versenyt az UCI Mountain Bike és Triál Világbajnoksággal páthuzamosan rendezik meg férfi és női indulókkal.

 


Forrás:biciklopédia